Latin-amerikai finomító-bővítési hullám: a mexikói Dos Bocas és kubai projektek új korszaka
Mexikó a 8 milliárd dolláros Dos Bocas finomítóval, Kuba pedig kínai-orosz támogatással bővíti finomítói kapacitását – a regionális üzemanyag-piac újrarendeződik.
Latin-Amerika finomítói kapacitása az elmúlt évtizedek legjelentősebb bővülésén megy keresztül. Mexikóban a Pemex állami olajtársaság üzemeltetésében álló Olmeca finomító (közismertebb nevén Dos Bocas, Tabasco államban) teljes kapacitáson, napi 340 ezer hordós szinten kezdte meg termelését 2025 végén. A 17 milliárd dollár költségvetésű létesítmény elsősorban benzint és ultraalacsony kéntartalmú gázolajat állít elő a mexikói piacra, csökkentve az ország történelmi importfüggőségét.
A Dos Bocas projekt szimbolikus is: Andrés Manuel López Obrador volt elnök zászlóshajója volt, amely a mexikói energiaszuverenitás visszaszerzését célozta. A Pemex finomítói rendszere – amely a Dos Bocason kívül még hat finomítóval rendelkezik – együttesen napi 1,7 millió hordós kapacitást ér el. Claudia Sheinbaum elnök kormánya folytatja a stratégiát: a Tula és Salina Cruz finomítók korszerűsítésére további 4,2 milliárd dollárt fordít.
Kuba esetében a helyzet más logikát követ. A szigetország Cienfuegos finomítóját kínai (CNPC) és orosz (Rosneft) technológiai-pénzügyi támogatással modernizálja, 65 ezer hordó/napról 150 ezer hordó/napra növelve a kapacitást. A 2,3 milliárd dolláros projekt szovjet kori berendezések cseréjét és új katalitikus krakkoló egység telepítését tartalmazza. A finanszírozás részben venezuelai PDVSA-val kötött nyersolaj-csereügylet keretében történik.
A regionális üzemanyag-piac átrendeződése közvetlenül érinti az amerikai finomítókat is, különösen az Öböl-parti üzemeket, amelyek hagyományosan Mexikóba és Közép-Amerikába exportálnak. A Valero, Marathon Petroleum és Phillips 66 már 2025-ben 15 százalékkal csökkenő mexikói üzemanyag-szállításokról számolt be. Az amerikai felesleg viszont átirányítható az európai piacra, ami közvetetten enyhítheti a magyar üzemanyag-beszerzési költségeket is.
A magyar olajipari szempontból a latin-amerikai trendek fontos referenciaként szolgálnak. A MOL Group regionális finomítói pozíciója – Százhalombatta, Pozsony, Rijeka, valamint a horvát Sisak helyén tervezett petrolkémiai bővítés – hasonló logikára épül: a feldolgozott termékek értéke jelentősen magasabb a nyersolajnál, ezért a finomítói kapacitás stratégiai vagyon. A magyar társaság közép-európai piacon 35 százalékos üzemanyag-piaci részesedéssel rendelkezik.
A geopolitikai dimenzió sem mellékes. A latin-amerikai bővítések részben Kína Belt and Road Initiative-jének, részben az orosz „déli orientációjának” következményei. Az amerikai Monroe-doktrína gyengülése regionális szinten lehetővé teszi az alternatív befolyási szereplők előretörését. Magyarország – amely a 2024-es kínai elnöki látogatás óta szorosabb pénzügyi-ipari kapcsolatokat épít Pekinggel – figyelmesen követi ezeket a fejleményeket, hiszen a Debrecen környékén épülő CATL akkumulátorgyár és a BYD szegedi beruházása is azt jelzi, hogy az energetikai és ipari átrendeződés nem korlátozódik a finomítói szektorra. A Dos Bocas-modell – állami beruházás kombinálva nemzetközi technológiai partnerséggel – inspiráció lehet a hazai Mátrai Erőmű és Paks II finanszírozási struktúrájához is.
